Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Irodalmi összejövetel Király Benedek Lőrinc emlékére

2009.03.02

In memoriam KépKirály Benedek Lőrinc (1951-2009)

A büszke, egyenes tartású ember 2009. február 25-én megtalálta örök nyugodalmát. Megtalálta azt a békességet, amelyet a földön meséiben, történeteinek hőseiben talált meg. Hőn szeretett párja oldalán évtizedekre magához fűzte a csodás képzelet világa, melyet a Tisza, a gyermekkor, az otthon és a szerető társ ihletett. Merített a hagyományokből, a magyar nép kultúrájából, de elsősorban a Tiszahát csendes, olykor haragvó part menti eseményeiből. A természet fogadott gyermeke volt, aki tudatosan szemlélte az életet Isten parancsolatai szerint. Szeretett élni és adni. Adott önmagából szűk pátriája kedves tagjainak, akikkel örömmel beszélgetett a hézköznapi dolgokról. Ma már nincs közöttük Király Benedek Lőrinc, de van valami, ami mindig megmarad belőle az utókornak: az pedig az a Tündérsziget, amit ő álmodott. A valóra váltás már szellemi örököseire vár.

 Részletek életművéből:

M   Á   S   N   A   P   O   S

Á   L   O   M

*

Első rész

A pokoli vonat

*

     Hajnali félhárom van ! Ezt onnan tudom, hogy most fordultam a második oldalamra, s félszemmel ránéztem a fali órára . Gondolom, van még idő jócskán az éjszakából . El is engedem magam az álmok világa felé ...

     Nem sok idő telhetett el, mert azt álmodom, hogy egy állomáson vagyok és pont olyan, mint az Újlaki álomás ! Bejön egy vonat az álomásra . Felszálltam e gyanus kinézetű vonatra . Ez a vonat más, mint a többi vonatok . Ez inkább hasonlit, valami régi tipusú, első világháborus vonathoz !

     Itt az utasok, majdnem mind alszik, vagy ülve szunyókál . Vannak egy jó páran, azok egyszerüen a földön alúsznak és nem törődnek semmivel sem ! Leültem az ablak mellé, jobb kéz felől és a tájat figyelgetem, ahogy megy a vonat . A táj az gyönyörű és lenyügöző a számomra !

     A távolban egy nagy város körvonúlata látszik . Kérdem a szemben űlő bóbiskoló férfit, hogy hová megy ez a vonat ? Álmosan rámnéz s csak ennyit motyog magában, kissé értettlenül :

   - Az Isten tudja, csak azt !

    A város előtt, egy külvárosi vonat megállóban, megállott a vonat . De ez senkit nem érdekli . Látom, hogy jön egy kalóz, gondolom, hogy az lehet, mert a sapkája és a ruhája is, ahoz hasonlit, mint a kalózoké szokot lenni ...

   Odamegy, néhány emberhez és költögeti őket, de egy sem akar leszálni ! Kezd mérges lenni a kalóz és az egyik földön fekvőt, jól megrázza, s mondja néki, hogy leszállás a vonatról . Az felnéz, nem szóll semmit, csak a feje alá nyúl és kivesz onnan egy katonai bakancsot s hozzá vágja a kalózhoz ! A kalóz legyint egyet mérgesens s leszáll a vonatról . Útánna sietek és kérdem, miért álltúnk meg ? Erre ő azt mondja, semibe nézően :

    - Magának, ezt nem árulhatom el !

      - És mondja már, hogy is hivják, ezt a nagy várost, ott a távolban ? Kérdem, egyre izgatottabban :

     Erre meghúzta a vállát s elment a mozdony felé, ahol a masiniszta űcsörög ...

    Most látom csak igazán, hogy ezt a vonatott, egy nagyon régi fajta gőzmozdony húzza, vagy inkább huzná !

     Oda megyek a mozdony vezetőhöz és kérdem, kiváncsian :

    - Merre, megy ez a vonat, főnökur ?

   - Még én sem tudom ! Csak azt tudom, hogy itt fogúnk vesztegelni 24 órát, és csak holnap hajnalban, fél háromkor, indulhatunk tovább ! ...

   ... Ez, egy nagyon kicsi állomás, ahol vesztegelünk . Csak egy váltó épület van itten és semmi más egyébb ! Látom, hogy egy idős néni leszáll az utolsó kocsiról . Gondolom ettől majd, megkérdem, hogy is hivják, ezt a nagy várost, ott a távolban. Megállitom a nénit s kérdezgetem a város felől ? Az rámnéz, s jól megbámúl s tovább megy a bal oldal felé, ahol a távolban egy falú körvonúlatta látszik ! Itt, mindenki hüjje ? Vagy, csak álmodom az egészet, amit látok ...

   Ahogy saccolom, van vagy 3 - 4 kilométerre e város eleje . Már bizony én, nem maradok itt, egy teljes napot, ezekkel a hüjékkel ! Inkább, begyalogolok ebbe a szép kinézetű városba ...

   Elindultam az úton, mely egy hegyes dombos helyen vezet a város felé . Csak a jobb oldalt vannak házak ! A bal oldalt a messzeségben, látszanak csak házak, de azok is, olyan paraszti portáknak nézem ki őket . Van, itt a baloldalt, nem is messzire az úttól, egy kissebb domb, azon valamiféle, kis vár is van ! De nem nagyobb, mint három ház ! Még három tornya is van, s mindegyiken zászló is lengedez, de nem látni, hogy mit is ábrázolnak, ezek a zászlók ...

   Sehol egy aútó, sehol senki, mintha ki lenne itt halva az egész táj ! Végül jobb oldalt, a dombok aljában, látok egy gyönyörű portát ! E portán, egy ember a virágokat öntözi . Nagyon megörültem az embernek . Oda is mentem a keritéshez és iledelmesen köszönök néki :

   - Agyon Isten, jó napot ! Az emberem, rámbámúl és meghúzza a vállát ! Kérdem, mondja már, - jó ember, merre is járok ?!

    Ez a fúra alak, letette a locsoló csövet az egyik diszfa alá és elindult a ház felé . No gondolom, hála az égnek, ez már csak megszóllal végre ...

    Az új ismerősem, odament egy kútya ólhoz és elengedett, egy nagy pofájú kútyát s rám mútatott . Az a nagy barom állat, odaszaladt a keritéshez és elkezdett rám vicsoritani, még a nyála is csepegett belőlle ! Gondolom, egyen meg a fene, a gazdáddal egyűtt s othagytam e portát, nagy mérgesen, s felháborodva ...

     Már jól kibandukoltam magam, amikor az egyik, gyönyörű családi ház udvarán észreveszem, hogy ül ott egy vén cigány s klarinétozik ! Ezt, oly csodásan teszi, hogy akaratomon kivül is megálltam e ház előtt s rákönyököltem a kisajtóra, úgy halgattam az öreg múzsikáját ...

       Ekkor az öreg letette a klarinétot és ezt kiáltsa felém mosolyogva :

    - Jöjjön beljebb Urfi ! Megsem ösmer ? Akkor, veszem észre, hogy ez nem más, mint a falunkból az öreg Sanyibácsi a klarinétos ! Az öreg cigány a barátom ...

    - Maga, hogy kerül ide, Sanyibácsi ? Ebbe a gyönyörű családi házba .

 

   - Ej Urfi, én nem akartam, ide jönni, csak a Rozi a feleségem, az vágyott, mindig ijen nagy házra ! Láthatja, az Urfi, én most is csak, csóróúl vagyok felöltözve, úgy mint a másvilágban is voltam ...

    - Hogy, hogy a másvilágban is voltam ?

   - Hát már elfelejtette, maga is ott volt a temetésemen, még meg is könnyezte az emlékeimet ...

     Én hűje, csapok a homlokomra . Persze ! Hisz, Sanyibácsi, már rég meghalt ! ...

   - Akkor én most, hol vagyok Sanyibácsi ?

   - Hát bizony, Urfi ! Maga az álom birodalmában van ! Nem vette észre, hogy itt magával, nem is akarnak szóba állni ?

   - Nem bizony ! Már egynéhányan, jól fel is boszantottak .

   - Ez már csak, igy van errefelé, mert itt, csak az áll szóba egy idegennel, ha azt az embert szerette az illető, az életben is ...

   - Maga engem szeretett Sanyibácsi ?

   - Hát, már hogyne szerettem volna az Urfit, amikor olyan jó volt hozzám ! Nem emlékszik, még magoknál is laktam egy félévet, abban a fütőházban, ott a kertben ! És, már azt is elfelejtette, amikor meghalt az egyik fiam és maga, azt mondta nékem :

   Sanyibácsi, imádkozzúnk a fiának a lelki üdvéért ! És együtt, mondtuk el az, "ÚRI Imát"!

   - Mióta laknak itt Sanyibácsi ?

   - A feleségem, az már elég régen itt lakik, szegénykém ! Tudja az Urfi, őtet egy autó ütötte el az utcánkban ! Ő világéletében, ilyen nagy családi házban szeretett volna lakni ! Itt meg is kapta, ezt a szép házat ...

   - Jöjön Urfi, nézzen széjjel nálunk . De ne törődjön vele az Urfi, ha a Rozi, nem fogadja magát, ez azért van ? Ő nem volt magával, oly szeretetben, mint én ! Tudja urfi, jól is van ez igy, mert itt a szomszédok soha sem, veszekednek egymással ! Itt, csak azok vannak, akik szerették egymást, mint a jó testvér, - szereti a jó testvért ! Ide, csak az jöhet lakni, akit a földön is szerettünk ...

   Az öreg nagy boldogan nyitott ajtót . S beléptünk egy gyönyörű ebédlőbe . Ahol két ember diskurál . Látszik rajtok, hogy ők is cigányok .

     - Ők, meg kicsodák, kérdem az öreget ?

    - Az egyik, az én bátyám, a másik az Rozinak az egyik öccse ! Szószerint a két ember, rám sem bagózik . Bementünk a konyhába, mert ott volt a Rozinéni, csinosan felöltözve és befőtöket rak befelé az üvegekbe . De ő sem törődik velem ...

   - Hát, igen Urfi ! Ő már ijen, ezt szerette csinálni, világ életében ! Most a saját befőttjeit rakja befelé és a saját szép konyhájában ! Most megteheti a lelkem, amikor csak akarja . Látja, azt a két jól felöltözött cigányt, azok is mindig, azt szerették volna, hogy uri emberek módjára éljenek ! Most itt végre, úgy is élnek, mint régen az urak éltek ...

    - No, akkor Urfi, mostmár menjünk el oda, ahol én lakom ! ...

    - Ezt, végképp nem értem Sanyibácsi ? Maga nem itt lakik ?!

   - Á, dehogy is ! Az én álmom, az nem ez volt, mint a Rozié . Az én álmom egyszerübb volt, az övénél . 

 

      Nem vette észre, az Urfi, hogy jobb oldalt, micsoda szép kis takaros házak vannak ! És bal oldalt, messzebb az úttól is látszanak házak ...

   - Észrevettem, de nem nagyon figyeltem oda, mert siettem befelé, ebbe a nagy és szépp városba ...

   - No, látja az Urfi, ha oda bemenne, ott sem állmának magával szóba . Esetleg, ezer emberből, egy ha visszaköszönne önnek, de csak akkor, ha maga köszönne előre ! Engem, már sokan ösmernek, mert a metró lejáratnál, sokat szoktam klarinétozni, s a járókellők, mindig adnak valami finomságot nékem !

     Mert bizony urfi, itt nincs pénz és valuta sincsen ...

   - Itt, olyan jószivüek az emberek ? Mert tudja Sanyibácsi, hogy a Földön, ezt nem lehet elmondani az emberekről .

   - Hát igen, ez már igy van, odafen ! Itt, másképp van minden . Ide, ebbe a városba és a faluba is, csak azok jöhetnek lakni, akiket ide kiválasztanak, hogy ide bejússon ! Mit gondol az Urfi, az a vonat, miért áldogál, azon a holt vágányon ?

   - Miféle, holt vágányon Sanyibácsi ?

   - Maga nem is vette észre, hogy tovább, már nincs is sin lerakva ?!

   - Nem is figyeltem ! De megkérdeztem a masinisztát, és az - azt mondta : Holnap hajnalban, megy csak tovább a vonat ...

   - Igen, holnap hajnalban ! De, csak visszafelé, és akik nem szálltak le, azokat vissza is viszi, ahová azok valók, - mind egy szállig !

   - De Sanyibácsi, arról a vonatról, nem szállt le senki, csak egy néni, egyedül . Aki gyalogosan elindult a falú irányába .

    - Akkor Urfi, ezen a vonaton, csak egy igaz ember utazott, csak ! A többi, az már alússza az örök álmát, egy darabig a semiségben ...

   - És velem, akkor mi van ? Hogy kerültem e vonatra ?

   - Csak véletlenül, hogy meglássa e világot . De ügyeljen, hogy le ne késse e vonatot ! És arra is ügyeljen, ott szálljon le rólla, ahol felszált . Ez a vonat, egyedül magára vár, 24 órát ! Ezt a kalóz is tudja és a mozdonyvezető is ! Ha maga, nem talált volna itt, 24 órán belül, egy olyan embert, aki magát igazán szerette, akkor maga, soha nem térhetett volna vissza a földi életbe ...

    Közben megérkeztünk a szemben lévő falú határához . Rámútat az öreg, egy kis takaros házra, előtte kis udvarral ! Az udvar közepén, kis össze eszkabált asztal van, melyet körbe lehet ülni ! A ház jobb oldalánál, van egy féleresz és az alatt, van egy tűzhely, olyan cigányosan felálitva s a falon a szegeken, néhány fazék és pár darab tányér is diszeleg ...

   Az egész ház, egy szobából áll . Van benne, két ágy, egy asztal, egy nagy láda a ruháknak ! A bejárattal szemben van egy nagy rakottspór, olyan úri kinézetű . Észrevette az öreg, hogy figyelem a rakot spórt .

   - Hát igen, erre mindig vágytam, mert a meleget, azt nagyon szeretem ! Van még a házban egy fali tükör, bele dugdosva pár fénykép a tükör rámájában . Ez, nagyon meglepett engem !

    - Ez vajon, hogy lehetséges, hogy itt fényképek is vannak ? Észrevette az öreg is,  hogy figyelgetem őket ...

    - Tudod fiam, ezeket a képeket a koporsómba tették, én meg elhoztam ide emléknek, mert az emlék, azok megmaradnak ! Itt a harag elmúlik, csak a jóra emlékezünk és a szépre !

       A rosz emberekben is van jó fiam ! Csak az ők nagy kapzsiságok, az tulnöveli a jóságot ! Igy, győz rajtok a bűn és az átok ! De amit ők mondanak átkot másokra ! Az átok, az bizony fiam a fejükön köt ki, előbb - utóbb ...

     Van még a szobában, egy vak ablak, vagyis telázsi, melyet egy kivarott takaró eltakar . Odalépett hozzá az öreg s büszkén széjjelhúzta . Ez a telázsi, tele van finomságokkal ! Le is tört az öreg az egyik szál füstölt kolbászból, két jó darabot s az egyiket felém nyújtotta . A másikat, csak úgy kenyér nélkül elkezdte harapdálni az öreg !

   - Lássa Urfi, ezt még nem úntam meg, ezen az új világban, mert a másikban, ott fen, soha nem tudtam jólakni belőle . Mert a gyerekek, mindig kivették a kezemből a kolbászt és a sonka szeletett is !

    Evés útán, elővette az öreg a klarinétot s leült a kinti asztalhoz s elkezdett rajta csodásan játszani . Már majdnem elbóbiskoltam, amikor az öreg letette a klarinétot s ezt mondja, komolyan szólva hozzám :

   - Fiam ! El ne aludjon már nékem, mert akkor, röktön felébred !

     Hirtelen, nem is értettem, hogy mit is mond az öreg . Ha itt én elalszom, akkor othol az álomból felébredek . Ezt még most, nem is szeretném, mert oly jól érzem magam itt, az öregnél ...

    - És mivel szokja a napjait eltölteni Sanyibácsi ?

   - Tudod édes gyerekem, sokat zenélek magamnak, mert szeretem, azokat a szomorú nótákat, de ott a Földön, nem szerették a cigányok a szomorú zenét, csak a jó vidámat ! Igaz, az Urfi édesapja, az szerette a szomorú nótákat is . A múlt héten is elzenélgettem néki, mint a régi szép időkben is tettem ...

   - Hát maga Sanyibácsi ! Szokott az én apámmal is találkozni ?

   - Hát már hogyne Urfikám ! Csak ő bent lakik a városban, egy református parókián, ott kúrátor az öreg, tekintetes úr ...

    - És Édesanyám is itt van valahol ?

    - Itt bizony ! Itt van a nagyságos asszony is, csak ő a város túlsó szélén lakik, egy szép családi kuriában, az édesanjával, mert ő világ életében a csendet szerette és a nyúgalmat ! Ez igy igaz, gondolom magamban . Ő inkább elsirta magát, minthogy megbántott volna valakit is az életben ! Ekkor, egy kisfiú és egy kislány érkezett Sanyibácsihoz s leültek az öreggel szemben a kisasztalhoz . A kisfiú azt mondja az öregnek :

    - Sanyibátyó ! Ma is elmond nékünk egy szép mesét ? A két gyerek semmit nem reogál az én jelenlétemre . Int is az öreg, hogy ne törődjek ezzel ...

   - Ha akarja az Urfi, maga is meghalgathassa, ezt a mesét, mert tanulságos, még odafent a magok világában is ! Még, kacagni is lehet rajta bőséggel ...

    Intem az öregnek, csak mondja nyúgodtan, mert engem, is nagyon érdekelnek a mesék, még talán sokszor jobban is, mint a gyerekeket ...

 

 

V  A  S  Á  R  N  A  P  I       Á  H  I  T  A  T

 

     Vasárnap reggel van ! Nem számit, hogy milyen az idő, a Vasárnapnak van egy csodás melegsége és hangulata ...

   Ezt a melegséget, úgy vettem észre, mindenki megérzi, akár keresztyény, akár nem !

   A mai vasárnap reggelén ősz van . Kicsit nyirkos, kicsit ködös és kicsit hideg is ...

   Mégis árad belőle valami Vasárnapi áhitat !

   Ahogy sétálok az őszi tájban, észreveszek egy nagy bokor vadrózsát, tele szebbnél szebb nagyszemű piros bogyókkal !

   Gondolom magamban, ezt megkóstolom . Odamentem a bokorhoz és egy szép szemet leszakitottam róla . És el akartam venni a kezem, de az közben, úgy meg szúrt, hogy jócskán feljajdultam . Még ez sem volt elég, szorosan megfogta a ruhámat a tüskés horgaival, és sehogyan nem tudom kiszabaditani magam e fogságból ...

    - Hej, te jó ember ! Még köszönni sem tudsz ?

   Olyat nyeltem a csodálkozástól, hogy útánna meg kiszáradt a torkom ...

   - Jó reggelt, - hebegtem nagy zavaromban ...

   - Áldás és békeséget néked, - mondta a vadrózsa bokor !

    - Mi járatban vagy errefelé ?

    - Tudod te azt jól, ha te beszélni is tudsz velem, hebegem zavaromban !

   - Igen, ismerlek, már elég régen . Gondoltam is már egy párszor, hogy megszólitlak.

     De soha nem volt rá alkalmam . Most, magadtól besétáltál a karjaimba ...

   - Ez jól sikerült mondhatom ! Lesz mit tapogatnom egy darabig .

   - Ne haragúdj rám, de úgy unatkoztam és ezért csináltam, veled ezt a flörtöt . Ezért a fájdalomért, kérdezhetel tőlem valamit, ami téged érdekel . S én felelek rá néked !

   - Tudod vadrózsabokor, azt mond meg, miért nem a szombatot ünnepeljük meg, hanem a Vasárnapot ? Pedig Isten a hetedik napot mondta, hogy az legyen a nyúgalom ünnepe ! A Biblia szerint, az pedig a szombat !

   - Nagy kópé vagy te barátom ! De mindegy, ha ezt akarod tudni, akkor legyen :

   - Jézus Krisztus mennybemenetele útán, úgy határoztak a főpapok és a főemberek ! Hogy a sok vétküket enyhitsék, igy szombat helyet lassan bevezették a Vasárnapot a nyugalom ünnepévé ...

    Ekkor megszólaltak a Vasárnapi harangok és a csipkebokor elengedte a ruhámat!

   Én meg boldogan folytathattam utamat és hosszan elgondolkodtam a történteken !

*

     Már megszedtem egy kosár gombát, igaz nem nagy kosárral, de ketőnknek elég lesz bőven ! Mert csak ketten élünk magányosan a feleségemmel ...

    Eszembe jút az álom, amit az éjszaka álmodtam, Sanyibácsi felől, hogy ő a feleségétől külön él ! Az egyik egy kis kastélyban a másik egy cigány viskóban ! Vajon, melyik is az igazi ? És melyikőjük a boldogabb ?! Ezt nem tudhatom még, egyenlőre ...

     Én nem vágyom, nagy lukszusra, csak egy nyúgodt és álldott kisházra, ahol boldog az ember és a lelke ...

    Már tudom, hiába való dolog az irigység és az átkozódás, mert az viszaüt az elmondójára ! 

 

    Kényelmesen ballagok haza felé és megint az öreg cigány jút az eszembe, aki engem álmomban is szeret ! Észre sem vettem, s leültem a töltés tetejére, szemben a temetővel, mely három valáshoz tartozó, hivőket rejteget magában ...

     Az őszi napfényben, kacagva fénylenek a felyfák és a diszes sirkövek, mintha nagyon boldogok lennének és vidámak !

    Nem tudom elképzelni sem, vajon hány fejfának a tulajdonossa szált le arról a pokoli vonatról, amék megérkezett a végálomásra ?! Akkor álmomban, arról a hosszú szerelvényről, mely több tucat volt, csak egy néni szált le, mindössze ! A többiek aludtak, vagy bóbiskoltak s várták, hogy elinduljon a vonat a bizonytalanság felé ! Érdeklődni kellett volna a kalóztól, hogy hová is érkezett meg e rozzant szerelvény ?! ...

     Néhányukat, költögette is a kalóz, de falra hányt borsó volt az igyekezete ! E fejfák között, nyúgszanak a szüleim is . Megnyúgvásomra, anyit már tudok, hogy ők leszáltak e vonatról ! Ez jó érzéssel tölti el lelkem és a szivemet ...

    Már késő este van, mégis ez álom kisér útamon ! Úgy fekszem le, hogy az öregre gondolok és a szüleimre ! Kár, hogy nem láthattam őket ...

    Már harmadszor is elmondtam az "ÚRI" imát, amire elnyomott az álom csendje!

   Az öreg Sanyibácsi költöget, kissé mérgesen :

   - Urfi ébredjen, mert megyünk hazafelé a kis cigány viskóba ! Vár bennünket a takaró és a finom vacsora ! Nézze, itt van, ebben a kis motyóban, még meleg ! Finom, töltött káposzta van benne, málékásával megtöltve, van benne sok mócsingos hus is, azt nagyon szerettem mindig ...

     Körülnézek s látom, hogy már csak elvetve, jár - kel még valaki a metró bejáratánál !

    - Hány óra van Sanyibácsi ?

    - Nem tudom Urfi ! Itt, nem használnak órát . Mire volna az jó ? Itt az idő áll ! Itt nem öregszik senki és semmi . Itt mindenki, anyi idés, ahogy meghalt ! Láthatja az Urfi én sem öregedtem semit !

    Igy beszélgetve értünk az öreg szerény kis házához . Leültünk a kis asztal mellé . Az öreg elővette a klarinétot és elkezdte játszani, azt a szomorú dalt újra ...

    Halgattam egy darabig és ezt mondtam fájdalmasan :

    - Sanyibácsi drága, van nékem a földön, annyi szomorúságom és bánatom, mint folyóparton, kavics és homok ! Inkább meséljen valami érdekeset ...

    - Jól van fiam, akkor mesélek néked a szeretetről !

*

A     S Z E R E T E T     K A P U J A

*

    Élt valahol, nem is oly régen egy bölcs és okos ember . Elhatározta megtudja, mi is valójában az igazi szeretet ... 

 

      Elvégzett több iskolát, megtanult több nyelvet is, de mégsem volt boldog s elégedett ...

      Egy álmatlan éjszaka útán, elhatározta, hogy elindul a nagy világba és megkeresi a szeretet igazi kulcsát ...

   Nagyon sok helyen megfordult a világban, de a szeretet kúlcsát nem sikerült megtalálnia, akárhogyan is kereste s kútatta ...

    Az egyik esős délutánon, már nagyon megunta a vándorlást s elhatározta, bemegy az első útjába kerülő házba és kipiheni az út fáradalmait ...

   Nagy sokkára, végül egy erdei tisztáson meglátott egy kis rozzant faházat !

   Nagyon megörült a vándor a házikó láttán, mert az eső, - egyre és egyre jobban megeredt . Izgatottan kopogott be a kis faházba . De senki nem felelt a kopogtatásra .

   Már tovább akart menni, amikor észreveszi, hogy az ajtóra rá van irva egy pár szó:

   "Ez a szeretet ajtaja és mindenkinek nyitva van !"

   Nagyot dobbant a szive a vándornak, mert még ilyen irással, eddig nem találkozott!

   Bátran belépett a kis házba . A félhomályban nem látott majdnemhogy semit . Mikor a szeme megszokta a sötétséget, akkor veszi észre, az egész ház, csak egy szobából áll ...

    Volt benne egy ágy, egy rozzant asztal és két kopott szék, meg igen, egy tüzhely, amit csak az Isten tudja, mikor is használtak utoljára ...

     Leült az asztalhoz emberünk, s búsan felsóhajtva, elgondolkodott magában !

    Ekkor egy mélyről jövő sóhajt hallott az ágy felől emberünk, mintha a tulvilágból jött volna, úgy hallatszott e sóhaj...

     - Isten hozott vándor a szeretet házában !

       Akkor veszi észre a vándor : - Egy sovány öreg bácsi fekszik a megsüppedt ágyban !

   - Ne haragudjon bátyám, azt hittem, hogy nincs itt senki !

   - Jól gondoltad fiam, én már a világosság kapuja előtt álltam és onnan tértem vissza, hogy megnézzem, ki is járhat az én ritkán látogatott kis házamban ...

   - Ki maga, öreg bátyám ? Hosszú hallgatás után, azt mondta az öreg :

   - Én vagyok a Szeretet !

   - Akkor én magát kerestem, ennyi sok éven át !

   - Tudom fiam, azért is tértem vissza a világosság útjáról, hogy még veled beszélhessek ! Mondjad, mit is akarsz tudni ? Mert engem, már várnak ...

   - Csak azt akarom megtudni, mi is az igazi szeretet ?

   - Nagyon egyszerü az fiam ! A szeretet minden emberben benne van, de csak, az - az ember tudja megérteni ! Aki mindenkit tud szeretni, úgy mint önmagát !...

   Megint hallatszott az ágy felől egy mély sóhajtás és útánna, nagy csend lett a kis faházban . Mindörökre ...

*

      Az öreg Sanyibácsi, ahogy elmondta, ezt a mesébe illő történetet, elmosolyodott s ezt mondta halkan és elgondolkodva :

    - Lássa Urfi, az ilyen embert, mint ez az öreg is volt e kis faházban a Földön !

    Elalszik, de nem örökre, mert ő a vonaton, mindig fog érdeklődni a kalóznál, hogy mikor következik a végálomás ! Ha netán el is aludna, akkor őt kölcse fel a kalóz, mert ő le akar szálni, arról a pokoli, - sehová nem jútó vonatról ! ...

   Az öreg megvetette az ágyakat, s ezt mondta, nagy megnyúgvással :

   - Isten legyen mindig velünk ! Mind a ketten lefeküdtünk, de most nem mondta az öreg Sanyibácsi, hogy ne aludjak el, csak anyit mondott még magában, nagyon halkan és elmosódva :

   - Istenem, segitsd az állmunkat, mindörökké ...

     ... Elaludtam, mert arra ébredek fel, hogy átfordultam a másik oldalamra és félszemmel a fali órára néztem, pont fél három van, kereken ! ...

***

 

P É N Z   !   P É N Z   !   P É N Z   !

      - Jónapot, - köszön az egyik ember a másiknak, aki éppen ebédelt, kint a pisztrángos patak partján ...

     - Szépek ezek a hegyek ! Igaz barátom ?

     - Szépek, szépek . Csak először hadj megebédelni, mert addig, nem tudok odafigyelni, amit mondasz ...

    - Te már ebédeltél ?

   - Nemrég a közeli csárdában, ott ebédeltem meg !

   - Ezért van kedved enyit fecsegni !

    - Mi jót főznek, ott mostanában ?

   - Főzni ott főznek, sok mindent, de én azt szeretem, ami olcsó !

   - Ha azt szeretted volna, akkor itt ülnél és szalonáznál velem !

   - Úgy látom, megéred a pénzed, ahogy kezdel jólakni !

    - Hát igen, amikor már rakom elfelé a bicskám és törlöm le a zsirt róla, akkor nem is bánom, ha ilyenek, mint te is, pletykálnak a világ dolgairól ...

   - Mi járatban vagy erefelé hallod ?

   - Pénzt, akarok keresni !

   - Ez jó kijelentés . Igy, már eggyel többen vagyunk, ezen a vidéken !

   - Megtudnád mondani, hogy ki fog nekünk munkát adni ?

    - Azt még nem tudom ! De mig jól vagyok lakva, addig lesz valahogy !

       Késő délután, összetalálkoznak az ördöggel .

   - Figyeljetek ide ! Látom munkát kerestek . Volna egyikőtöknek, egy jó munka . Sokat fizetnék érte ! Ez, olyan becsületbeli úgy ! És megrázott az ördög, egy zacskó aranyat . Ez lenne az előleg ! Munka útán, adom a másikat is ...

    - Én elválalom, mondta amelyik a csárdában ebédelt !

   - Ne kezdj az ördöggel, - figyelmeztette a szalonnás ember ...

    - Te csak edd a szalonnát ! Nekem már elegem volt belőle ! S ott hagyta a cimboráját az uton, ő meg elment az ördöggel karonfogva vidáman !

     A szalonnás ember folytatta útját, hegyre fel, hegyről le . Végül nagyon megszomjazott és egy hegyi forrásnál leült megpihenni és hogy a szomját lecsilapitsa . Akkor veszi észre, hogy egy öreg bácsi ül, nem messze tőle egy nagy lapos kövön . Amikor megtudta az öreg, hogy mi járatban van a vándor, azt mondja néki :

   - Gyere, s dolgoz nálam őszig . Jól megfizetlek és még szállást s finom ennivalókkal is ellátlak, mert látom becsületes kinézeted van ! Pillanatok alatt, meg is egyeztek. Úgy a bérben, mit mindenben ...

    Amire észrevette a vándor, lassan le is töltötte a megbeszélt időt, amit az öreggel kötött . Ahogy bandukol hazafelé, leült egy tisztáson és fütyörészve hozzákezdett nyárson sült szalonnát sütni . Elővette az öregtől kapott pálinkás üveget s jóizzüen meghuzta az emberünk . S közben boldogan csepegtette a fris kenyérre a jószagú zsirt, hogy a vörös hagymával jól öszeérjen ...

   - Jónapot barátom, - köszön rá egy rozzant kinézetü sovány ember !

   - Légy szives, kinálj meg abból a finom sült szalonából . Mert már napok ótta nem ettem, semit sem !

   - Ülj le jó ember és egyél anyit, amenyi csak jól esik, van bőven itt minden . És feléje nyújtotta az üveget is . Az elvette és reszkető kezekkel ivott belőle . Megtörölte száját és a két szemét, merthogy azokból bőséggel hultak a könnyek ...

    Akkor veszi észre, az emberünk, ez az ember, nem más, mint a cimbora, amelyik elment az ördöggel !

    - Hát teveled mi van ? Alig ismertelek meg !

   - Nagyon jól tetted, hogy akkor nem mentél el az ördöggel ! Igaz, egy darabig dőzsöltem a pénzben . Pénz volt, mindegyik zsebemben, még a tarisznyámban is ! Most meg csak bújdosok, éjjel és nappal e széles világban ...

   - Hidd el én is rájöttem, jobb enni a szalonnát kenyérrel, mint retegve aludni, s minden éjjel, leizzadni a félelemtől ...

    Végül bánatosan sirva megköszönte az ebédet és utánna bebalagott az utszéli zord erdőbe . Hogy folytassa, keserves bujkálását a törvény elől ...

   A barátunk, elővette a nyáron keresett pénzét és boldogan számolgatta, mig meg nem unta a számolást ! ...

    Ahogy, "Izé" néni, mesélte elfelé a mesét, mi addig még egy ruddal, megettünk abból a turós mazsolás kalácsból !

    Figyeltem izé nénit, hogy a mesélés közben, egyszer sem szoritotta a nyaköv a nyakát ! Biztosan, nagyon ügyelt arra, mit is mond, vagy mit is gondol, mert az öv a gondolatokat is figyeli, nem csak a tetteket ...

     Már a kapuban voltunk, amikor izé néni, azt az egy rúd kalácsot is utánnunk hozta és ezt mondta, kicsit szégyelve :

    - Úgy is tudják, nekem egy hétig, nem fog lemenni semi a torkomon ! Addig meg ez a kalács, úgy is elszárad ! 

 

      Vigyék magokkal, majd a vonaton elfogyasztják . Már kifelé mentünk a faluból, amikor megkérdem a kalózt, kissé félve :

    - Honnan tudja a néni, hogy én vissza megyek a vonatra ? Elkacagja magát a kalóz s jóizüen, majd a hasát fogja a nevetéstől ...

    - Ej barátom, hát a nyakövről ! Mert a te nyakadban nincs öv . És akinek, itt nincs öv a nyakában, az itt nem maradhat tovább, csak 24 - órát ! Mint te is ! De ijen még nem fordult elő eddig . Te vagy az első kiválasztott, aki itt járt és vissza is mehetett a Földre . Ez nem vélettlen, ez azért történhetett meg, hátha ebből a te kalandodból sokan tanulni fognak, hogy miként is cselekedjenek az életben ...

    Lassan, bandukolva betértünk a jobboldali, szép kertes házakhoz . Azt kérdi a kalóz, kissé mosolyogva, megnézed ezeket a gazfickókat, hagyan is élnek, ebben a gyönyörű házakban ?

    - Nézzünk be, ha már erre járkálunk . Be is nyitunk, egy ijen portára, de sehol senkit nem látunk . Kérdem a kalózt, hol vannak a ház lakói ? A kalóz, felnéz a napra s ezt mondja nyúgodtan :

   - Dél van, ijenkor akik itt laknak a déli imát - imádkozzák ...

     Majd segre ülök ! A pokolban is imádkoznak, ezek az üstbe való népségek ?

    - Még nem is akár hogy ! Háromszor napjában ! Ezt, azért teszik, hogy bekerüljenek a városba ! Kérik az "ÚRAT", hogy segitse őket, e dologban ...

     - S miét, oly fontos a bitangoknak, hogy bejússanak a városba ?

    - Azért, mert akik bent vannak a városban, azoknak van még esélyűk arra, hogy a nagy trombita szóláskor, amikor Jézus Krisztus eljön itélkezni, s a nagy könyvből felolvastatik a nevek és a cselekedetek, lehet, hogy a városban lakók közzül, - sokaknak megbocsátatik a vétkei, amit a Földön elkövetett, embertársai ellen ...

   - De, aki e városban, bünt követ el, az az ember, egyenest arra a szigetre kerül, ahol a sátán lakik és uralkodik ...

   - Ijesmi, is elő szokott fordulni ?

   - Elő, nem is ritkán, mert itt elég, csak gondolatban is vétkezni s már is a szigeten, köt ki az ilető ! Benyitottunk, ebbe a szép házba, s ezt hallom, mély áhitattal átszőve ! :

     "És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk, az ellenünk vétkezőnek és ne vigy minket kisértésbe, de szabadits meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké ... ÁMEN . "

     Körbe néztem az itlévőket, de ismerőst, nem láttam köztük ! Pedig vannak vagy húszan, ebben a házban, ha nem többen ...

      Azt mondja a kalóz boldogan, mert lássa rajtam, hogy nagyon megvagyok elégedve, az itteni tapasztalotakkal !

    - Menjünk be a városba, merthogy ma is fognak egy itlévő embert átszálitani a szigetre, kiváncsi vagyok, vajon ismered e az iletőtt ! Meg hát, úgy is van még időnk a vonat indulásáig bőven, majdnem 5 óra ! El is indultunk a város felé, gyalogosan . Minden úgy néz ki, mint a Sanyibácsi világában, esetleg itt anyi a külöbség, hogy itt mindenki köszön és mindenkivel szóbaálnak és udvariasak az emberek, ez nagyon meglep, mert bizony, nefeledjük, ez egy pokoli város ! ...

    Itt is vannak templomok, de oda már nem megyünk be, nincs már anyi időnk, hogy azt is, megnézzük belülről ...

    Majd segre esek, amikor meglátom a metrót, mert itt is úgy müködik, mint a másik helyen, esetleg, anyi a külöbség, itt még nagyobb a rend és a fegyelem !

    Kimentünk a tó partjára, ahol egy nagy csónak várakozik ! Megtudtuk, hogy két ördög bement a városba, hogy azt a vétkes embert, ide vezessék a csónakhoz . Azt is megtudtuk, hogy nekem, nem szabad, azt az embert meglátnom, mert én még élő vagyok, s nem mondhatom el, hogy kit is láttam, levinni a pokolba ! Ahol az ördögök élnek, külön egy szigeten, a pokolra jutottakkal ...

    Addig, - addig beszélgettünk  a kalózzal az ördögnek, hogy meggyőztük, azzal, hogy elmondok egy mesét, amig megjönnek a cimborái a bitanggal ...

    Erre, azt mondta az ördög vigyorogva felém :

   - Ha megtetszik a meséd, úgy megengedem, hogy megnézd az illetőt, de ne áruld el a Földön a hozzátartozóknak, hogy kit tiszteltek meg a pokolban az ördögök között, e mai napon ...

     - S mi lenne, annak a mesének a cime, te nagy mesélő ? Kérdi a hosszú farkú ördög legény gunyosan, vigyorogva felém ?

       JÉZUS és az irigy ember !

    - Hát ez nem rosz, igy első hallásra, mondja a sátán fajzat ! Én meg elkeztem a mesélést, nagy megnyúgvással, mert tudom előre, mefognak lepődni a kalózzal együtt, a hallotaktól ...

*

J  É  Z  U  S     É S     A Z     I R I G Y    E M B E R   ...

 

      Késő éjszaka van, de az irigy ember nem tud elfelé aludni ...

    Forgolódik jobbra, hol meg balra, már hanyat fekve is próbálja, de nem és nem sikerül néki az alvás ...

    Végül nagyon kifáradva behúnja a szemét . Ekkor látomásai kezdenek lenni ...

    JÉZUS jelenik meg előtte !

   - Mi a bajod jó ember ?

   - Nagy lehet az én bűnöm, Istenem ! Mert akármire is gondolok, nekem semmi sem jó, és semivel nem vagyok megelégedve !

   - Hogy lehet ez ?

   - Nagyon egyszerű a dolog Istenem . Én még a szegény embert is tudom irigyelni . Elmosolyodott erre Jézus . 

   - Ez meg, hogy lehet ? A szegényen, mit tudsz irigyelni ?

   - Mindent ! Még azt is irigylem, ahogy a templomba megyen . Vagy ha felveszi egyetlen tiszta ruháját és látom, hogy boldog benne, mint egy király . Ilyenkor a füleimen jön kifelé az irigység ! Még azt az embert is irigylem, amelyik jóizűen tud kacagni !

   - És mióta van neked ez a betegséged ?

   - Hadd is gondolkodjam . Már kiskoromban elkezdődött ! Mert irigyeltem a szomszéd, szegény kisfiát . Mert, az oly jó izüen tudta majszolni a málé pogácsát, én a buza kenyeret, nem tudtam úgy enni ! Az iskolában, meg irigy voltam, egy árva kislányra, neki füzetre nem tellett, mégis ő volt a legokosabb az egész iskolában ! Jobb, ha nem sorolom tovább, kikre is irigykedtem ! Még egy történetett elmesélek, amikor egy koldus, lelt egy teli pénztárcát ! Amikor megláttam, majd megpukadtam ! De az a bolond koldus, nem vissza adta a gazdájának a péztárcát . Igaz, az apámé volt ! De, még igy is, nagyon felháboritott a dolog !

    - Most, felnőtt fejjel, kire vagy irigy ?

    - Ha - ha - ha ! Mindenkire ! Még a saját gyerekemre is !

    - Azt tanácsolom, ha rádjön az irigység ! Imádkozzál ...

    - Ha - ha - ha ! Hisz akkor nékem, éjjel - nappal imádkoznom kellene !

   - Inkább imádkozz, mint irigykedj ! Ezzel eltünt JÉZUS ...

    Az irigy ember kinyitotta szemeit, megtörölte verejtékes homlokát és boldogan hozzákezdett imádkozni ...

*

           Ahogy befejeztem a mesét . Azt mondja az ördög, éléggé elkomolyodva :

       - Ezt a mesét, kötelezővé kénne tenni, hogy mindenki elolvassa, ott fen a Földön ! Az ilyen bitangokkal, akik itt is vannak, az ijenekkel, minden héten egyszer,  szép lassan, nyugodtan ! Akkor bizony, nem kellene, enyi hüjével itt foglalkoznúnk . Még szerencse, hogy kitaláltuk, ezt a nyakörvet ! Igy már nékünk is, sokkal könnyebb a dolgunk, és még adunk is nékiek, egy útolsó esélyt, hogy az utolsó itélkezéskor, talán megbocsátattik a büneik ...

       Arra ébredek, hogy fél három van és menni kell nagyon pisilni ! De, jó is már, hogy felébredtem !

        Elegem van már, ebből a tulvilági dolgokból ...

*

V   é   g   e

*

2007

Tiszabökény

*

Király Benedek Lőrinc

***

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.